PARTNEREINK

 

Segítségnyújtási kötelezettség


A balesethez elsőként érkezőnek kötelessége elsősegélyt nyújtani.
A segítségnyújtás törvény által előírt kötelességünk - az elmulasztott segítségnyújtás súlyos esetben büntetőjogi felelősséget vonhat maga után -, ezért nem árt tudnunk, hogyan segítsünk.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Elsőként a baleset helyszínét kell biztosítanunk, hogy a nagy sebességgel érkező síelők ne okozhassanak további baleseteket. Ilyenkor a segítségnyújtó síléceit és síbotjait kb. 10-20 méterrel a baleset helyszíne felett X alakban a hóba kell szúrni, hogy egyfajta akadályt vagy elkerítést képezzenek.

A sérült állapotát az ijedtség okozta sokk tovább súlyosbíthatja, ezért fontos a segítséget nyújtó határozott és nyugodt fellépése. Növeli a  biztonságérzetet és megkönnyebbülést jelenthet a sérült számára, ha elmondjuk, hogyan szándékozunk segíteni, és valamilyen testi kontaktust teremtünk (pl. megfogjuk a kezét).
A helyes fektetés megválasztását segíti ha a sérült képes a beszédre és tájékoztatni tud sérülésének jellegéről. "Helyes" fektetésen szinte mindig azt a módot értjük, amely a legkevesebb fájdalommal jár.
Az eszméletlen sérültet - sílécei lecsatolása után - a lehető legóvatosabban stabil oldalfekvő helyzetbe kell fektetnünk.

Minden esetben bizonyosodjunk meg afelől, hogy a sérült légútjai szabadok-e? Figyeljünk a sérült mozgatására, helyzetváltoztatásakor a segítők például a törött lábat a sérülés alatt és felett szilárdan fogják meg, hogy a sérült részek ne mozdulhassanak el.
Csak akkor csatoljuk le a síléceket, mikor már a sérült láb stabil helyzetben és amennyire lehetséges, rögzítve van. A sínbe rakás a mentőszolgálat szakembereinek feladata!
A sícipőket gyengéden nyissuk ki, de semmiképp ne húzzuk le.
A síbalesetek következménye nem ritkán rándulás vagy ficam. Az efféle sérülés heves fájdalmakkal jár. A sérült ízületet rögzítsük, és semmi esetre se próbáljuk meg helyrerakni!

Fagyásos sérülés

A közeledő fagyás első jelei: a testrész zsibbadt lesz, kifehéredik, erős fájdalomérzet jelentkezik, ami érintésre tovább fokozódhat. Ilyenkor legfontosabb teendő az érintett testrész felmelegítése és betakarása. Itt kell megjegyezni, hogy semmiképp ne dörzsöljük az érintett szöveteket, mivel így tovább fokozhatjuk a szövetek roncsolódását!
(Ezt a módszert a vérkeringés serkentésére, a fagyás megelőzésére használják.) Nagyon fontos, hogy gondoskodjunk a sérült kórházba szállításáról. Ha ez nem lehetséges, azonnal adjunk fájdalomcsillapítót és a fertőzések elkerülésére antibiotikumot a sérültnek.  

Kihűlés (hipotermia)

A téli sportok kedvelőinek a fagyásos sérüléseken és a síbaleseteken kívül a kihűlés veszélyére kell leginkább figyelni, bár ez sípályákon csak extrém esetkben fordulhat elő. Az ember normális testhőmérséklete 36-36,5 °C között mozog. A szervezet rosszul tűri az optimálistól való eltéréseket. Akár fél fokos testhőmérséklet csökkenés is kimutatható következményekkel jár, ennél több fokos csökkenés pedig már betegségre hasonlító tüneteket vált ki. Először az agy tökéletlen működése okozhat  problémákat. Figyelmeztető jel lehet, hogy a sérült fáradtságra, fázásra panaszkodik, kedvetlen, alacsony koncentrációjú, az idő múlásával agresszívvé vagy esetleg passzívvá válik,  reszketési rohamok, majd látászavarok jelentkeznek, amit eszméletvesztés követhet. Az eszméletvesztés kb. 32 °C testhőmérsékleten következik be, 28 °C alatt pedig leállhat a szívműködés.

Magaslati rosszullét

Szintén nem a sípályákra jellemző mindennapos problémakör, de a teljesség igénye miatt fontos megemlíteni.
2000-2500 méter feletti magasságokba érkezés után legalább egy napig és minden 900 méter megtétele után újabb egy napig akklimatizálódjunk (tartsunk pihenőt ugyanabban a magasságban). A nagy magasságokban fellépő, oxigénhiány okozta rosszullét a tüdő és az agy számára egyaránt veszélyes.

A tünetek: étvágytalanság, fejfájás, émelygés, hányás, alvászavar. Ezeket a viszonylag enyhe tüneteket tekintsük figyelmeztetésnek, mielőtt a súlyosabb esetben halálhoz is vezethető károsodások (tüdő- és agyvizenyő) kialakulnak. Az enyhe lefolyású rosszullétet 2-3 napos akklimatizációval orvosolhatjuk, azután újból nekivághatunk az útnak. Súlyosabb esetben sürgősen meg kell kezdeni az ereszkedést és lenn a gyógykezelést. Nagy magasságban erősebb a párolgás, ami alvás közben a száj és a torok kiszáradásához vezethet. Lefekvés előtt igyunk egy pohár vizet, a külső páratartalom emelésére pedig használjunk párásítót vagy helyezzünk nedves törölközőt a radiátorra a sátorban.

Meleg, sokk, kihűlés

A sérültet soha ne fektessük direkt a hideg hóra, mivel az ilyenkor jelentkező sokk a hideggel társulva következményekhez vezethet. Készíthetünk fekhelyet síruhából, pulóverből, de jobb híján fenyőgallyak is megfelelnek. Takarónak a rétegelt alumíniumfóliából készült, direkt erre a célra kialakított mentőtakarót ajánljuk, amely bármelyik síruha zsebében elfér. Minden balesetnél számíthatunk sokkra, amin a sérült megfelelő fektetése, a hőveszteség elleni védekezés és a megnyugtató beszéd segít. Ha ennek ellenére hirtelen gyengeség, sápadtság és heves szívdobogás jelentkezik, a sérült vérkeringését normalizálnunk kell. Ilyenkor segít az ájuláskor megszokott vízszintes testhelyzet feltámasztott lábakkal (fejsérüléseknél ne alkalmazzuk!!). Síbaleseteknél gyakran fordul elő nyílt, vérző seb, amelyet a lehető leghamarabb el kell látni. A kötszer híján tiszta papírzsebkendőkből készítsünk kötést, a vérzést az ütőerek leszorításával csillapítsuk.

 

 

 




[ MONTANA SPORT - 2006]